A koronavírus-járvány miatti bezártság erőteljesen hatott az emberek pszichés állapotára, többségüknél több tünet is jelentkezett, sokuknál ráadásul életükben először.
A családok, az egyedül élők, az idős emberek, a fiatalok, a diákok megszokott életritmusa, életminősége, léte, a munkavégzés és a tanulás módja, lehetősége teljességgel megváltozott az elmúlt egy esztendő alatt.
Kialakult és „beköltözött” egy korábban ismeretlen állapot minden háztartásba, emberi kapcsolatba, egyre több nyomot hagyva maga után.
Sok szempontból egyedülálló a mostani koronavírus-járvány.
Nem csak azért, mert egy eddig ismeretlen vírus menetel végig a világon, korábban elképzelhetetlen számban kényszerítve otthonaikba és elkülönítőkbe emberek százmillióit.
Mert még a legodaadóbb orvosi kezelés ellenére is százezrek halnak meg.
És mert az általa okozott közvetlen és közvetett gazdasági károk mértéke beláthatatlanul és felfoghatatlanul nagy.
A mostani helyzet azért más, mert a járvány olyan időszakban érkezett, amikor a világ ideges, nyugtalan és fáradt.
A terrorizmus, a klímaválság, a háborúk, a migrációs krízis, a felborult világrend, az ezek nyomában járó politikai-ideológiai változások olyan nagy nyomást helyeznek a társadalomra, amit nehéz elhordozni.
Megsokszorozza a problémák észlelt súlyát, hogy talán ez az első alkalom a történelemben, amikor a digitális korszak jóvoltából, olyan közel kerülnek hozzánk a bajok, hogy akár bele is roppanhatunk, anélkül, hogy közvetlenül érintettek lennénk.
A járványok jól definiálható pszichés következményekkel járnak:
A betegség terjedésével együtt jár az általános szorongás-szint növekedése, a megfertőződéstől való félelem, illetve a bizonytalanság is rossz hatással van az emberi elmére.
Az emberek közötti fizikai távolságtartásnak több fokozatát is megtapasztalhattuk: 1,5-2 m távolság a sorban, az önkéntes otthon maradás, az elkülönítés, a karantén. Ezek közös jellemzője, hogy kisebb-nagyobb mértékben korlátozza az egyén szabad térbeli mozgását. Ez fokozódó frusztrációval járhat együtt, ami feszültséget, dühöt, haragot generálhat.
A bezártságot sokan tudatmódosítók alkalmazásával enyhítik: ki alkohollal, ki drogokkal.
Az izoláltság, a tétlenség, az unalom nagyon rossz hatással van a magányosság érzésére, sokan depressziós epizódot élnek át miatta.
Sokan vannak közöttünk, akik eleve szorongásra, depresszióra hajlamosak, esetleg ilyen pszichiátria kórképpel diagnosztizáltak. Ők ilyen időkben még inkább veszélyeztetettek.