A gyász első lépése: dühünk megélése

A halottak napja a legtöbb negatív érzelmet váltja ki az emberekből. Főleg akkor, amikor a gyász nagyon friss vagy feldolgozatlan. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a gyászoló több mint egy évig képtelen feldolgozni szerettének elvesztését. Különösen nehéz ez akkor, amikor az illető tragikus körülmények között hunyt el. De hogyan dolgozható fel eredményesen valakinek elvesztése? Milyen fázisokat kell szükségszerűen megélnünk?

Először is hadd kezdjük azzal, hogy manapság nagyon nehéz megélni a fájdalmakat. Akár testiről, akár lelkiről van szó. Ugyanis a legfőbb törekvésünk az, hogy szépek, erősek, energikusak legyünk, és lehetőleg a fájdalmakat tartsuk magunktól távol. Ha kell, gyógyszereket szedünk, csakhogy visszatérhessünk a „normális” kerékvágásba. A világ tempója pedig szintén nem segít ezen a helyzeten. Emiatt nehéz manapság gyászolni tisztességesen. A különféle hagyományok nem véletlenül egy évben határozzák meg a gyászidőszakot, mert ez idő alatt próbálunk meg élni az elhunyt szerettünk nélkül. Az első karácsony… nélküle…. Az első húsvét… nélküle…. Az első nyár… nélküle. Minden nélküle. Nagyon fontos tényező az idő, de nem azért, mert az „idő begyógyít minden sebet”, hanem azért, mert nekünk kell magunknak annyi időt hagyni a gyászunk megélésére, amennyire csak szükségünk van. A másik, ami rettenetesen fontos, hogy ne fojtsuk el az érzéseinket, mert van itt egy érzés, amely nélkül nincs feldolgozás. Ez pedig a düh.

Azt szokták mondani, hogy halottról jót vagy semmit. Ez egy nagyon káros mondás, hiszen az érzéseknek amúgy sem lehet parancsolni, amikor azok jönnek, meg kell élnünk, mert a sűrűn elfojtott érzések komoly betegségekhez vezethetnek.

A gyászfolyamat első fázisához tartozik a MIÉRTek fázisa. Miért történik ez velem? Miért most? Miért kellett elmenned? Nagyon fontos kérdések annak ellenére, hogy választ nem kaphatunk rájuk, maximum idővel megtalálhatjuk a helyét az életünkben, és rádöbbenhetünk, mit tudunk általa fejlődni. Ennek a fázisnak a legfontosabb pontja, hogy ki tudjuk adni a haragunkat az elhunyt irányába. Hiszen egy haláleset sosem jöhet jókor, általában nem szoktunk így felsóhajtani, hogy „Jaj, de jó, hogy most hal meg”. Sokat segít, ha az elhunytnak leírjuk a gondolatainkat, ezzel csökkentve az érzelmi stresszt, illetve segítheti az elválást.

Ezt a szakaszt követi általában a tudatosulás. A hozzátartozók már elintéztek mindent, a temetés is lezajlott, az emberek, akik eddig körbevették a különféle ügyek intézése miatt a gyászolókat, most eltűnnek. A gyászolók egyedül maradnak érzéseikkel. Ez a legnehezebb időszak, mert az érzések felerősödhetnek, hallucináció (hallani vélik a hangját), vizualizáció (látni vélik a tömegben), a kapcsolatoktól való visszahúzódás, szórakozottság kísérheti a gyászfolyamatot.

Az átdolgozás szakaszában csökken az érzések intenzitása, egyre racionálisabban látják a helyzetet a gyászolók.

Végül megtörténik az adaptáció, a teljes feldolgozás. Ebben a szakaszban a gyászolók már képesek az életüket folytatni az elhunyt nélkül, és ő az emlékeikben él tovább.

A gyászfolyamat minden fázisa tanítja valamire az embert, leginkább a saját önismeretével kapcsolatban. Érdemes ebben az időszakban magunkkal foglalkozni, mert így tudunk a gyászunkon túl lenni, és az elhunyttal egészséges kapcsolatot kialakítani, bármennyire is furcsán hangzik. Amennyiben úgy érzed, hogy nem boldogulsz egyedül a gyászoddal, keresd Deák Johanna mentálhigiénés szakembert és gyászkísérőt (https://szavakkal.hu/szakember/deak-johanna-mentalhigienes-szakember/ )!

Ezekket olvasta már?