Adventet a befelé fordulás, elcsendesedés idejének szokták tartani az egyházban, hogy így készüljön fel az ember a karácsonyra, a gyermek Krisztus érkezésére. Ehhez képest mindenhol fényeket, színes kavalkádot látunk, az üzletekben nagy leárazások vannak. Az előrelátó ember ilyenkor kezdi el – ha nem előbb – az ajándékokat beszerezni. Az ajándékozás persze arról szól, hogy van kihez szólni, van kinek az arcára mosolyt csalni. De legyünk őszinték: már ez az időszak is elég nehéz tud lenni azok számára, akik egyedül töltik a karácsonyi ünnepet, a szilvesztert és az újévet.
Advent és az őszinteség
Nagyon nehéz mosolyogni és az ünnepi fényekben fürdeni, amikor legbelül érezzük, ez a karácsony vagy ez a szilveszter inkább a szomorúságról szól nekünk. Talán nem is kell erőltetni ilyenkor a vidámságot – az advent amúgy is egy meghitt, bensőséges időszak kell, hogy legyen. A karácsony előtti forgatag pont addig fog tartani, amíg be nem csukjuk magunk mögött az ajtót, és a magány újra mellénk szegődik.
A magány azért is nehéz, mert képesek vagyunk megélni a közösségben is. Ez a mi kívülálló magatartásunkról árulkodik. Valamiért megvan az az érzésünk, hogy mi mások vagyunk, mint a többiek, akár a külsőnk, akár a gondolkozásunk miatt.
Mit tudunk tenni ellene?
A magánynak vannak periódusai. Van, amikor rendkívül tudjuk élvezni, de van, amikor elviselhetetlennek érezzük. Nincsenek kőbe vésett megoldások, mi kettőt villantunk meg, azonban mindegyik érzelmi munkával jár. Az egyik az, hogy másként kezdünk nézni a magányunkra. Nem hátrányként, büntetésként, hanem lehetőségként. Vagyis mondhatjuk azt, hogy nem egyedül vagyunk, hanem magunkkal. Ez egészen más megközelítés. Egyszer bekopogott a szomszéd egy egyedül élő férfihoz, hogy elkérjen tőle egy szerszámot. Mivel tudta, hogy már évek óta nincs társasága, meglepődött az ajándékok láttán. Megkérdezte tőle, hogy kitől kapta ezt a sok ajándékot. Mire ő azt felelte: magamtól.
A másik gondolat, hogy keressünk kapcsolatokat. Például átkopogni a szomszédokhoz egy tányér süteménnyel, máris beszélgetésre adhat okot. Annak, aki kevésbé szociális ember, komoly nehézséget okozhat, de megéri ez az erőfeszítés, ha egy-egy új kapcsolatra tehet szert.
Az utazást se tartsuk ördögtől valónak, hiszen egy-egy hosszabb út „kalandokat” és kapcsolatokat is jelenthet.
Minden kezdet nehéz
Az, hogy keressük a kapcsolatokat, arról árulkodik, hogy szeretnénk a „felszínen maradni”, vagyis működik a túlélési ösztönünk, és ez csodálatra méltó. Érdemes emiatt megdicsérnünk saját magunkat, hogy nem hagyjuk el magunkat, hanem teszünk azért, hogy könnyebben éljük meg a hétköznapokat, sőt az ünnepeket is.
Arra viszont érdemes figyelni, ha egyes tünetek, pl. a lehangoltság, a humortalanság, a nehéz felkelés reggelente tartósan megvan (pl. hetekig), akkor érdemes szakember segítségét igénybe venni.
Te hogy vagy a magányoddal? Tudod-e élvezni? Mit tudsz kihozni ebből az állapotból?
Segíthetünk, ha nem megy?