Sok ember éli úgy az életét, hogy nem keresi az igazi boldogságot – vagy keresi, csak nem találja meg a módját, miképpen találhatná meg azt –, vagy azt az egyensúlyi állapotot, amely hosszútávon fenntartható lenne ő és környezete számára. Állandóan panaszkodik, és a mondatai nagyjából így kezdődnek: „az a baj, hogy…” Félreértés ne essék, kell, hogy a minket ért csalódásokat, fájdalmakat, apróbb bosszúságokat kibeszéljük magunkból. Azonban az állandó panaszkodás, a megoldások elhárítása olyan mértékben lehúznak, nemcsak minket, hanem a környezetünket is, hogy előbb-utóbb nem szívesen kapcsolódnak majd velünk. No, de mit tesz, aki panaszkodik?
Eltolja a felelősséget
Amikor azt soroljuk, ki és mi minden hibás a mi rosszullétünkért, azt tesszük, hogy nem vállaljuk a felelősséget azért a részért, amely a miénk a kialakult kellemetlen és kényelmetlen helyzetben. Ennek pedig az a hátránya, hogy mások fölé vagy mások alá helyezzük magunkat. Az „én megmondtam…” kezdetű mondatok például erről szólnak. És ezzel viszont eltávolítjuk magunkat a valóságtól és azoktól az emberektől, akik adott esetben segíthetnének abban, hogy a dolgok jóra forduljanak.
Nem szab határokat
A határok kijelölése egy életfeladat. Azzal, hogy kifejezzük, nekünk mi fér bele egy kapcsolatba és mi nem, azzal rengeteg panaszkodást előzünk meg, ráadásul növeljük a kapcsolataink értékét, vagyis magasabb szintre emeljük. Azonban, ha állandóan hagyjuk, hogy átlépjék a határainkat – pl. időkorlátok, tettek és személyes terek tekintetében –, akkor azt fogjuk közvetíteni, hogy velünk bármi megtehető határok nélkül, vagyis kihasználhatóak vagyunk.
Nem engedi meg magának a választás lehetőségét
Jorge Bucay címben idézett mondata rávilágít arra, hogy nemcsak felelősségünk, hanem választási lehetőségeink is vannak. Nemcsak abban a tekintetben, hogy egy dolgot többféleképpen is meg lehet oldani, hanem abban is, hogy választhatunk a panaszkodás és a tettek között. Valamit mindig tudunk tenni annak érdekében, hogy legalább nekünk egy picit jobb legyen.
A panaszkodó emberekkel jobb nem kapcsolódni, azt mondják. Azonban jó, ha észben tartjuk, hogy mindannyiunknak van lehetősége a másik nézőpontját megváltoztatni. Tisztában vagyunk azzal, hogy van, akiét egyáltalán nem lehet, mert annyira sebzett. Viszont van, aki azért panaszkodik, mert mástól várja a megoldást. És ha egy kérdést teszünk fel a másik felé, vagy van egy kedves mondatunk, akkor a másik talán kibillen az ő szűk világnézetéből, és elindulhat egy, talán számára is jobb irányba.
Te szoktál panaszkodni? Mennyit? Tudsz-e tenni azért, hogy a panaszaidat meg is oldd? Szakembereink készséggel állnak rendelkezésedre!