Kapcsolatokban élünk, és a kapcsolataink befolyásolják személyiségünket. Furcsamód olyan is alakít bennünket, aki már régen nincs közöttünk. Vagy nem is ismertük. Például egy sosem ismert szülő, aki gyermeke megszülése után nem sokkal meghal. Hogyan hat az életünkre a már nem élő hozzátartozónk?
Először is tisztába kell jönnünk azzal, hogy milyen helyet foglal el az életünkben. Sokféle érzést válthat ki belőlünk ugyanis, pozitívat és negatívat is egyaránt. Mivel sosem ismertük, számunkra titok lengi körül, és a családi legendáriumban is csak néhány történet van róla, amelyet mindenki máshogy lát.
Anticipációs fantáziának hívják, amikor egy pár az első gyermekét várja, és elképzeli, milyen lesz vele az élet. Aztán mikor megszületik, minden más lesz, mint ahogy az elképzeléseikben élt. Viszont ez szükséges az elinduláshoz.
A korábban nem ismert és elhunyt hozzátartozóval viszont más a helyzet. Vele legfeljebb csak azt tudjuk elképzelni, hogy milyen lett volna vele az élet. Vagy azt, hogy milyen lehetett ő. És ezeket a képeket is csak az alapján a néhány információ alapján tudjuk elképzelni, amelyet korábban megismertünk sok-sok szemszögből.
El tudjuk képzelni azt is, melyik az a tulajdonságunk, amelyet tőle örököltünk. Vagy azt, hogy melyik vonásunk lehetett az övé is. Ha van róla kép, akkor egyszerűbb, de ha nincs, akkor csak viszonyítani tudunk, hiszen a másik, élő szülőtől is kaptunk tulajdonságokat és vonásokat.
Egy bizonyos, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Nem tudunk úgy csinálni, mintha nem is létezett volna. Vagyis holtában is meg kell találnunk a helyét az életünkben, hiszen vele is kölcsönhatásban él(t)ünk.
Ha Te is ilyen helyzetben vagy, keresd szakembereinket bizalommal!