Az élet egyik legnagyobb kihívása olyan párt találni, akivel illünk egymáshoz, aki védőbástyánk lehet, akivel megoszthatjuk az életünket… és együtt öregedhetünk meg. Ez alapvető igényünk. Van, hogy elsőre nem sikerül a párválasztás, és van, hogy másodikra sem. Vajon hol „rontjuk el”? Mit kellene másképp csinálni? Ezekre a dolgokra általában csak azután jövünk rá, miután eltávolodtunk időben, érzelmekben és esetleg térben az előző kapcsolatunktól. És az sem biztos, hogy a következőnél jobban csináljuk.
Azt gondoljuk, hogy a párválasztás egyik fontos kritériuma, hogy legyen egy elfogadható szintű önismeretünk.
Ez alatt pedig azt értjük, hogy egy kapcsolatba úgy érdemes belemenni, hogy közben tisztában vagyunk az értékünkkel. Nem arra gondolunk, hogy mennyi mindent elértünk az életben, és ez mennyire forintosítható vagy becsülhető. Az embernek van egy alapvető értéke, amely egyenlő a másikéval. A kapcsolatokban pedig egyenlő értékű partnerek vagyunk, de ezt tartanunk is kell. Itt kapcsolódik be az önismeret. Az önismereti munka által ugyanis felfedezzük azokat az értékeinket, amellyel úgymond kiérdemeljük az egyenértékűséget a másikkal. És itt a hangsúly a felfedezésen van. Sokan élnek úgy, hogy fogalmuk sincs, micsoda értékek birtokában vannak. Lassan elveszítik saját magukat, gondolataikat, érzéseiket. Már nem számítanak, csak az számít, amit a másik mond. Nem kell valamilyen mentális betegségben szenvednie a másik félnek, hogy egyszerűen alá kerüljön a párja, elég, ha sosem ad visszajelzést magáról.
A párválasztás azért is nehéz, mert van, amikor tudattalanul olyan párt választunk, amilyen az ellentétes nemű szülőnk.
Ez nem más, mint saját magunk gyermekmódba való helyezése. Leválni a szüleinkről mindig nagy kihívás, főleg, ha a szülőnk nem támogatja ezt a törekvésünket. Tisztában vagyunk vele, hogy ezt a játszmát nehéz felismerni. Mégis, ahogy egyre idősödünk, megvan a jogunk és felelősségünk abban, hogy kialakítsuk a magunk életstruktúráját, akár külön élettérben is.
Némely szülő azt gondolja, hogy jobban tudja, milyen típusú ember való gyermekének.
„Azt hittük, sokkal szebb lányt/sokkal jobban kinéző fiút választasz.” Az ehhez hasonló mondatok azt erősítik a fiatalban, hogy tartozik azzal a szüleinek, hogy olyat választ, aki nekik megfelelő. Az életet viszont nem ők fogják leélni vele, hanem a gyermekük. Emiatt neki fontos az, hogy milyen párt választ magának.
Az is nehezít a párválasztást, ha kizárólag egy valamire fókuszálunk.
Fontos dolgok az anyagiak, de annyira talán mégse, hogy emiatt kerüljünk egy bántalmazó kapcsolatba. Vagy az intenzív nemi élet, amely csak egy – persze nem elhanyagolható – szelete az életnek, de erre sem érdemes egy hosszútávú kapcsolatot építeni.
A párválasztásban van egy fontos szabály. Van idő. Létezik társadalmi elvárás, hogy kinek mikor mennyit, de ez is csak egy elvárás, amelynek van, aki meg tud felelni, van, aki nem. Ha ezt erőltetjük, akkor könnyen belecsúszhatunk magunk vagy a gyermekünk jónéhány olyan kapcsolatba, amely számára nem előnyös. A folyamatos önfejlesztés megadja annak lehetőségét, hogy megismerjük tulajdonságainkat, gyengeségeinket fejlesszük, erősségünket élvezzük. És ha hagyjuk, hogy a dolgok lassan, de biztosan kibontakozzanak, akkor azt fogjuk észrevenni, hogy az Élet nekünk dolgozik.
Ha mégsem megy, szakembereink segítségével van esély felfedezni igazi értékeid, és eljuthatsz egy olyan párkapcsolatig, amellyel elégedett lehetsz!
Comentarios