Szereted a munkád? Hogyan szoktál munkába menni? Örömmel vagy undorral? Van olyan, amit élvezel benne? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel nap mint nap szembesülsz, amikor reggel felkelsz vagy mész valamelyik műszakba. Ha ezeket a kérdéseket butaságnak találod, akkor érdemes elgondolkoznod azon, hányadán állsz a szakmáddal és a munkahelyeddel. Mutatunk három egyszerű dolgot, amit ha megteszel, nem fogod magad annyira présben érezni a napi rutinok és a munkahelyi szorítások között.
1. Tartsd meg a határaid!
Fontos önismereti kérdés, hogy miből mennyit vállalsz magadra. A legfontosabb, amit meg kell tanulnod, hogy tudj nemet mondani arra, ami nem a kompetenciád vagy nem fér el a sok teendőd mellett. Ha valamire nemet mondasz, egyúttal igent mondasz valami másra. Mondjuk a szabadidőre vagy a családdal töltött időre, hobbira vagy éppenséggel a barátokra.
Amikor nem tudsz nemet mondani, akkor érdemes végiggondolni, hogy mi miatt nem megy a nemet mondás. Mitől félsz? Mi a legrosszabb, ami történhet? Mire gondolsz, amikor nem mersz tiltakozni egy újabb feladat ellen? Sokszor az önbecsülésünk áll a háttérben, illetve az, hogy elveszíthetjük mások szeretetét, vagy nem érezzük magunkat értékesnek, ha „nem vállaljuk túl magunkat”.
2. Tiszteld a főnököd!
Tudjuk, hogy banálisnak hangzik, és azt is, hogy van egy közmegegyezés abban, hogy „minden főnök hülye”. Szeretnénk ezt a tévhitet eloszlatni. A főnököd ugyanolyan ember, mint te, ezért érdemes őrá ugyanúgy nézni, mint bárki másra. Amikor beszélsz vele, éreztesd vele, hogy tiszteled, hátha ez kölcsönös lesz. Igyekezz minél tárgyilagosabban fogalmazni, hogy ne válts ki belőle negatív érzelmeket, hirtelen haragot. A tapasztalat azt mutatja, hogy a jól előadott érvekkel, higgadt és tárgyilagos magatartással könnyebben ér célt a munkavállaló.
Előfordul, hogy nehezen vergődsz a vezetőddel zöld ágra, ennek általában van egy önismereti oldala (is). Nem azt mondjuk, hogy mindig benned van a hiba, csupán azt, hogy érdemes megtenned mindent a magad részéről a jó kapcsolat fenntartásáért. A főnök-beosztott viszony a legtöbb konfliktusos esetben – ha nem túl kicsi a korkülönbség –, akkor hasonlít a szülő-gyermek viszonyhoz. Ezt érdemes idejekorán felismerni, mert sok energiát és álmatlan éjszakát megspórolsz vele. Ha ez megvan, akkor a lázadásod érdemes afelé fordítani, akit az valóban „megillet”.
Ha kicsi a korkülönbség, akkor az általában rivalizálási helyzetet is generálhat. Előfordulhat, hogy te szakmailag jobb vagy, mint ő, azonban ezt nem érdemes éreztetni vele. A fent említett tárgyilagos viselkedéssel tehetsz javaslatot, amit nagy valószínűséggel el fog fogadni, azért, mert nem lekezelően közelítesz hozzá, hanem tisztelettel és partnerként.
3. Idézd fel az emlékeid!
Ha úgy érzed, hogy taposómalommá vált az életed a munkahelyeden, emlékezz vissza, miért választottad a szakmád, és miért választottad ezt a munkahelyet. Melyek voltak a legelső pozitív emlékeid? Hogyan fogadtak téged? Mennyi időt kellett arra várnod, mire közelebb kerültél a munkatársaidhoz? Melyek voltak az első közös munkád?
Ha elhelyezkedésedkor minden jól ment, akkor megvolt az az érzésed, hogy a világ legszuperebb munkahelyére és a legjobb kollégák közé csöppentél. A taposómalomhoz vezető út „útvonalát” pedig érdemes feltérképezni, mert lehet, hogy vannak benne olyan elemek, amelyeken te is tudnál változtatni, hogy könnyebb legyen.
Néha évek kellenek ahhoz, hogy ezeket a dolgokat megtanuljuk és a szívünkbe véssük. Bejegyzésünkkel nem biztos, hogy azonnal tudsz változtatni, de legalább már van támpontod a végiggondolandó dolgokra.
És ha így sem sikerül változtatnod, akkor szakembereink készséggel állnak a rendelkezésedre!