Az elmúlt majdnem 2 év több volt, mint szürreális. Az ember kapkodta fejét a megbetegedések és elhalálozások számai közt. Aztán valahogy megtanult vele élni azáltal, hogy új rutinokat alakított ki, mert ez segítette a túlélést. Tehát alkalmazkodott. Mire végre megszokta a maszkhasználatot, a kézfertőtlenítést, gyakorlatilag az élete részévé vált, most újabb fenyegetettséggel, a háború rémével kell megküzdenie. Az interneten már sokféle „jó gyakorlat” van, amellyel csökkenthetjük a vészjósló hírek okozta stresszt, azonban van még egy szempont, amellyel érdemes foglalkozni, és nagymértékben javíthatja az ember közérzetét.
Gyanítjuk, hogy blogunk olvasóinak ismerősei között akad jó néhány, aki kiment külföldre, mert Magyarország „élhetetlenné” vált a számára, majd röviddel azután, hogy kiköltözött, fordult is vissza. Aztán vannak olyanok is, akik rettegnek attól, hogy a háború átterjed hazánkra. És most nem olyanokról beszélünk, akik már átéltek egy háborút és egy forradalmat – ők más tapasztalatokkal rendelkeznek –, hanem azokról az emberekről, akik ezekkel a jelenségekkel csak a hírekben találkoztak. A háborútól vagy a vírustól való félelem sokféle érzést is felszakít. Általában a kiszolgáltatottság, a harag, az elkeseredettség és a tanácstalanság, ami ilyenkor megjelenik bennünk. Ezek az érzések nagyon sokszor korábbi traumatikus élményekhez is kapcsolódhatnak, amiket újra beindít a háború vagy a vírus híre. Amikor hirtelen csap meg egy hír, és napokig nem tudunk tőle szabadulni, az jelzésértékű. Ugyanis, hogy mennyire hat ránk egy kívülről jövő esemény, az is meghatározza, hogy „belül” mennyire vagyunk harmóniában önmagunkkal.
Tehát amikor rossz híreket kapunk, kell egy kis idő, amíg hozzászokunk a gondolathoz, lehiggadunk, és anélkül, hogy koncepciókat gyártunk, meglátjuk a tényeket, és azok mentén alakítjuk ki a véleményünket. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy ne essünk pánikba. Aki kimegy külföldre, mondván, ott jobbak az életkörülmények, és nem sokkal később hazajön, mert ott sem különb az élet, érdemes ránézni a belső világra. Mi az, ami traumatikus, miért látjuk mindenhol a veszteséget, a(z) (érték)pusztulást.
Akkor lesz a külső világ egyre jobb körülöttünk, ha a belső világunkban meg tudunk békélni az élet történéseivel.
Szakembereink ebben segítenek, fordulj hozzájuk bizalommal!