Amikor már hónapok óta dolgozunk, megy a napi rutin, és nincs egy percnyi megállás, arra vágyunk, bárcsak unatkozhatnánk egy kicsit. Amikor viszont jól megérdemelt szabadságunkat töltjük, és jön egy olyan nap, amikor nem megyünk sehová, nem látogatunk meg senkit, akkor viszont jön az unalom. De mi is az unalom? Mit tehetünk ellene?
Az unalom felismerésének nehézsége
Már régóta foglalkoztatja a tudományt az a kérdés, hogy mi is az unalom. Ugyanis sok helyzetben felmerül és sok szempontból megvilágítható. John Eastwood, a torontói egyetem professzora a következő meghatározást találta: az unalom az a kellemetlen érzés, amikor kielégítő tevékenységet akarunk végezni, de nem tudunk.
De honnan ered ez a kellemetlen érzés? Ha nagyon alulcélozzuk a tevékenységünket, vagyis ha nincs mit csinálnunk, unatkozunk. Ha túlságosan nehéz vagy túl sok dolgot kényszerülünk végezni, akkor túlterhelődünk. Tehát felborul az egyensúly a szükséges és a kívülről jövő ingerek között.
Hogy tevékenységünknek objektíven van-e értelme, az unalom szempontjából kevés jelentősége van, állapítja meg James Danckert és John Eastwood Out of My Skull. The Psychology of Boredom c. könyvében. A jelentőségteljes dolgok – mint például a gyerekekkel való játék – (egy idő után) unalmasak lehetnek, míg a kedvenc sorozatunk nézésében – ami egy jelentéktelenebb tevékenység –, teljesen fel tudunk oldódni.
Az az érdekes, hogy az unalom nemcsak a kedvetlenségben és a fásultságban tükröződik, hanem abban is, hogy nyugtalannak érezzük magunkat, és értelmetlen cselekvésekbe öljük az energiánkat. Például egymás után háromszor kitakarítunk, vadul lapozni kezdjük a magazinokat, vagy éppen a tollunkat csattogtatjuk. Mivel egy feszült helyzetről van szó, nehezebb megmondani róla, hogy ez most unatkozás vagy valami más.
Hogyan fogadjuk el azt, hogy unatkozunk?
Ahelyett, hogy görcsösen próbálnánk az unalomból kiutat keresni, megtanulhatjuk, hogyan fogadjuk el azt. A kitartást gyakorolhatjuk – mondja Sabrina Krauss, a Nordrhein-Westfaleni Egyetem pszichológiaprofesszora – vagy irányított meditáción veszünk részt, vagy egyszerűen csak ülünk néhány percig nyugalomban, és hagyjuk, hogy a gondolataink szárnyaljanak. Fontos, hogy ne rögtön egy órán át csináljuk, mert különben ebbe is beleununk. Érdemes tehát rövidebb idővel kezdeni, majd fokozatosan emelni a ráfordított időt. A nyugalom ezen fázisa tehát abban segít, hogy rendezzük a gondolatainkat és kreatív ötleteket találjunk. Amint elkezdjük érezni ennek a tevékenységnek a hatását, sőt lehet, hogy a csendet is élvezzük, az unalom hamarosan eltűnik.
Az unalom motiválni is tud?
A fájdalom figyelmeztető jelként szolgál. Ahogy az ujjunkat a tűzhöz tartjuk, rögtön vissza is húzzuk, hiszen érezzük a láng melegét, ugyanis kialakult bennünk a veszélyérzet mint gátló funkció. Hasonló dolog történik az unalommal is, írja Danckert és Eastwood. A két szakember szerint, ha érezzük, hogy csúszunk bele az unatkozásba, akkor már érdemes azon dolgozni, hogyan ne tegyük ezt.
Az az igazság, hogy nem mindig választunk hasznos kiutat. Vannak, akik kábítószerhez nyúlnak, hogy meneküljenek az egyhangúságból, mások pedig a veszélyt keresik. Így érzik magukat egy rövid időre jobban, de ez hosszú távon károsan hat rájuk.
Ismerd fel, mi az, ami segíthet
Érezzük tehát, mi az, amivel alul- illetve felülcélozzuk a tevékenységünket. Mit tudunk tenni, hogy jobban érezzük magunkat? Nem egységesek az emberek megoldásai, mondja Sabrina. Az egyiket zavarja a belső nyugtalansága, a másik meg el tudja fogadni, ha unatkozik.
Minden esetben segít, ha felismerjük a saját érzéseinket. Eastwood és kollégája szerint nem mindenki tudja jól azonosítani az érzéseit, vagyis az unalmát. Ennek oka valószínűleg az, hogy kevésbé tudják felmérni, mi is zavarja őket pontosan és mi segítene rajtuk.
Rajtunk múlik, hogy milyen megoldást választunk. Ha valamit túl bonyolultnak érzünk, válasszunk egyszerűbbet. Ha a főnök monoton feladatokat ad, talán meg lehet győzni arról, hogy nagyobb felelősséget adjon nekünk. A lényeg, hogy tanuljuk meg azonosítani az érzéseinket, mert akkor képesek leszünk a saját megoldásainkat is kidolgozni az unalmunk elűzésére.
Trükkök az unalmas tevékenységek ellen
Az életünk velejárója, hogy néha unalmas dolgokat is kényszerülünk elvégezni. De attól, hogy egy tevékenység unalmas, pl. táblázatok töltögetése, takarítás, bevásárlás stb. még nem jelenti azt, hogy annak is kell maradnia. Pl. mobiltelefonunk segítségével a szavak tanulására is tökéletesen felhasználható a takarítás, vagy valamilyen számunkra érdekes podcast hallgatására. Ez persze azon is múlik, mennyire tudjuk használni a digitális lehetőségeket. Danckert és Eastwood egy másik utat is javasolnak: mindenki értékessé tudja tenni a monoton helyzeteket, ha talál hozzá okot. Például most azért unatkozom, mert az elmúlt hónapokat végigdolgoztam, és most megérdemlek néhány semmittevős órát.
Végezetül tegyük fel magunknak a kérdést: annyira rossz dolog unatkozni?