Dr. Kovács Edina

Nap mint nap döntéseket hozunk, problémákat oldunk meg sikeresen. Amikor ez a folyamat valamiért megakad, gyakran azok a szinte automatikus szokások, szemléletmódok állnak az utunkban, amik máskor támogatják az életvitelünket. Ilyenkor a helyzet átgondolása kétféle eredményt szokott hozni: vagy ugyanazokat a köröket futjuk fejben, és nem látszik, hol lehet a kitörési pont, vagy eléggé jól látjuk, mi lenne a teendő, csak valamiért képtelenek vagyunk cselekedni.

 

Ezekben a szituációkban tudok mentálhigiénés szakemberként, coachként segíteni, azzal, hogy segítek rálátni, másképp ránézni az adott helyzetre. Amikor a fejünkben keringő gondolatokat és elképzeléseket sikerül szavak, de akár tárgyak segítségével megjeleníteni, az valóban olyan lesz, mint egy térkép egy zsúfolt nagyvárosban: már nemcsak a következő utca látszik, hanem a cél is, no meg az útvonal, amin elérhetjük azt. A pszichodráma megalkotója, Moreno azt mondja, a rosszul működő szituációkban, kapcsolatokban a spontaneitásunk tűnik el, ezért nem tudunk megfelelően reagálni. A spontaneitást azonban nem lehet akaratlagosan visszahozni, az nagyjából annyira sikeres, mint amikor valaki nagyon erősen el akar aludni. Ezért szeretem – akár egyéni tanácsadásban is – a pszichodrámát, az OH kártyát, és mindazokat a módszereket, amik segítenek az érzéseinket és a világról alkotott hiedelmeinket is bevonni a tanácsadás folyamatába.

 

A tanácsadás, coaching során gyakran hangzik el két mondat. Az egyik, hogy „az jutott eszembe…, á, nem, ez butaság”. Ilyenkor a kliens már azelőtt korlátokat állít önmaga elé, mielőtt valóban megfogalmazna egy ötletet és megnézné, hogy az használható-e, vagy sem. A másik, hogy „ezt még így sosem gondoltam végig”. Ez pedig azokra a természetesnek vett hiedelmeinkre, szokásainkra, elveinkre világít rá, amiket akár már kisgyerekként megtanulunk, és amik – bár gyakran hasznosak – néha olyan korlátokat állítanak elénk, amelyek nem a külvilágban, hanem a fejünkben és a lelkünkben léteznek. Ha ezeket a korlátokat sikerül kijjebb tolni, megváltoztatni, az néha már önmagában elég a jó megoldás megtalálásához.

 

Ezért természetesnek tartom, hogy a tanácsadás vagy a coaching során nincs „butaság”, nincs ítélkezés. Bár mindenki élete egyedi és megismételhetetlen, a kérdéseink, akadályaink gyakran hasonlóak. Ha ezek már a harmonikus életvitelt kezdik lehetetlenné tenni, akkor nem érdemes egyedül küzdeni velük – ha megengedi, hogy segítsek a megoldásban, szeretettel várom.