„ A harc a jövődért folyik! Nem számít, mi voltál eddig, benned rejlik a lehetőség, hogy megszentelt edény lehess.”

Ápolói és lelkigondozói munkám során megtapasztaltam, hogy a betegségek, a veszteségek elől sajnos nem bújhatunk el, életünk szerves részei ezek, és bármilyen embert próbáló  is legyen, meg kell tanulnunk megküzdeni a nehézségekkel. Lelkigondozói munkámat pszichológiai tudásommal ötvözve szeretnék segítséget nyújtani a hozzám forduló klienseknek. Ehhez a törekvéshez a legjobban alkalmazkodó módszer az úgynevezett autokeirikus szemléletű pasztorálpszichológia, ami hidat képez a lelkigondozói tevékenység és a pszichológia között. A pszichológia eszközeit felhasználva segítem a klienst, hogy a saját erőforrásait felismerve és használva tudja a problémáját megoldani, a krízisből felállni, s ha kell, új utakon elindulni.

A személyes fejlesztésre épülő közös munka során azonosítjuk a meglévő képességeket, erősségeket, amik segítik a továbblendülést, az elakadások feloldását. Az én feladatom nem a tanácsadás. A kérdéseimmel, és az alkalmazott technikákkal segítem a klienst, hogy megtalálja a legjobb választ, s a lehető legjobb megoldást arra az élethelyzetre, ami a jelen problémáját okozza.

Több éven keresztül dolgoztam pszichiátrián és onkológián, ami mindkettő a maga nemében speciálisterület, s a munkám során felhalmozott tapasztalataim alapján kialakítottam egy sajátos coaching technikát. A beszélgetések során a 4B szabályt alkalmaztam: bízni abban, hogy mindenkiben ott van a megoldás, bízni abban, hogy a közös munka előreviszi a klienst, bízni magamban, s bízni a Szentlélekben.

A keresztény szemléletű coaching nem hittérítést jelent, s nem is azt, hogy bárkire is rákényszeríteném a keresztény hitet. Nem a szavaimmal, hanem a cselekedeteimmel továbbítom azokat az értékeket, amelyek tapasztalatom szerint nagyon fontosak egy segítségért folyamodó embernél. Egy tükröt tartok a kliens elé, amely segít neki abban, hogy felismerje a jelen állapotát, és szembe tudjon vele nézni. Ahhoz, hogy meg tudjunk bírkózni egy számunkra küzdelmes helyzettel, az első lépés az, hogy ha felismertük a helyzetet, akkor el tudjuk fogadni azt, hogy igen, most ebben a helyzetben vagyok, de mindent megteszek, hogy továbblépjek, megtalálom a célomat, továbblendülök, akár új utakat választva, de megtalálom a megoldást, észreveszem az új lehetőségeket.