Nagy úr az elvárás, főleg, ha nem érzékeljük, milyen hatással van ránk. Észre sem vesszük, hogyan teszi tönkre az életünket, ha nem vagyunk elég tudatosak. András 16 éves épületgépésznek tanul, de a tanulmányi átlaga átlagon aluli. Az osztály egyik legrosszabb viselkedésű tanulója. Mindenről van véleménye, de azt mindig a legrosszabbkor és a legelfogadhatatlanabb stílusban közli. A tanárai nem szeretik, és keresik a lehetőséget, mikor lehetne már kitenni őt az iskolából.
András a család legkisebbje. Otthon nem túl sok figyelmet szentelnek neki, mondván, az idősebb testvérek majd megoldják a nevelését. Ha valamit rosszul csinál, fiútestvérei kinevetik, a szülők pedig nem védik meg őt. Azt gondolják, az élet már csak ilyen, valahol meg kell edződni, és hát hol edződjön, ha nem a családban. Legidősebb bátyja az etalon, mindenkinek rá kellene hasonlítania, annyira okos és sikeres.
Egy ideje András a család feketebáránya. Nem csak nem csinálja jól a dolgokat otthon (pl. nem takarítja ki a szobáját, nem viszi le a szemetet, nem azt hozza a boltból, amit megbeszéltek stb.), hanem rászokott a lopásra is. Először csak kisebb értékeket vitt el, később viszont egyre nagyobbakat. Legutóbb például elvette és eladta középső fivérének az iPhone okostelefonját. Gábor annyira megverte, hogy kék-zöld foltok keletkeztek a testén. Egy napon az iskola felhívta édesanyját azzal a problémával, hogy András nem csak gúnyolja, megalázza osztálytársait, hanem meg is veri őket. András szülei mellesleg válnak.
Talán ezen a rövid történeten keresztül sikerült megvilágítani a szerepkonzerv fogalmát. Itt a tulajdonképpeni elvárás az volt az egész család részéről, hogy viselkedjen rosszul, mert így legalább mindenki vele foglalkozik, nem pedig a saját problémájával. És mivel a szülei sosem keltek a védelmére, fenntartották ezt az állapotot. A válásuk rengeteg problémából adódott, de egyikőjük sem mert szembenézni vele. Így eldöntötték, hogy elválnak, és tudattalanul pedig „megegyeztek”, hogy Andráson „verik el” a haragjukat és sikertelenségüket.
A szerepkonzerv tehát egy olyan elváráscsomag, amely ellen – ha nem vagyunk eléggé tudatosak – képtelenek vagyunk védekezni, mivel nem is fedezzük fel, hogy áldozatai vagyunk egy tudattalan összeesküvésnek.
Te hogy vagy az elvárásokkal és a szerepeiddel? Te is érezted már, hogy beleszorítottak egy szerepbe, amelyet csak későn ismertél fel, és már késő volt?
Szakembereink szeretettel állnak a rendelkezésedre, hogy feldolgozhasd ezt a szerepbe szorítottságot!