Szerepkonzerv – avagy hogyan alakítják az elvárások a
viselkedésünket

Nagy úr az elvárás, főleg, ha nem érzékeljük, milyen hatással van ránk. Észre sem vesszük, hogyan
teszi tönkre az életünket, ha nem vagyunk elég tudatosak.
András 16 éves épületgépésznek tanul, de a tanulmányi átlaga átlagon aluli. Az osztály egyik
legrosszabb viselkedésű tanulója. Mindenről van véleménye, de azt mindig a legrosszabbkor és a
legelfogadhatatlanabb stílusban közli. A tanárai nem szeretik, és keresik a lehetőséget, mikor lehetne
már kitenni őt az iskolából.
András a család legkisebbje. Otthon nem túl sok figyelmet szentelnek neki, mondván, az idősebb
testvérek majd megoldják a nevelését. Ha valamit rosszul csinál, fiútestvérei kinevetik, a szülők pedig
nem védik meg őt. Azt gondolják, az élet már csak ilyen, valahol meg kell edződni, és hát hol
edződjön, ha nem a családban. Legidősebb bátyja az etalon, mindenkinek rá kellene hasonlítania,
annyira okos és sikeres.
Egy ideje András a család feketebáránya. Nem csak nem csinálja jól a dolgokat otthon (pl. nem
takarítja ki a szobáját, nem viszi le a szemetet, nem azt hozza a boltból, amit megbeszéltek stb.),
hanem rászokott a lopásra is. Először csak kisebb értékeket vitt el, később viszont egyre nagyobbakat.
Legutóbb például elvette és eladta középső fivérének az IPhone okostelefonját. Gábor annyira
megverte, hogy kék-zöld foltok keletkeztek a testén.
Egy napon az iskola felhívta édesanyját azzal a problémával, hogy András nem csak gúnyolja,
megalázza osztálytársait, hanem meg is veri őket. András szülei mellesleg válnak.
Talán ezen a rövid történeten keresztül sikerült megvilágítani a szerepkonzerv fogalmát. Itt a
tulajdonképpeni elvárás az volt az egész család részéről, hogy viselkedjen rosszul, mert így legalább
mindenki vele foglalkozik, nem pedig a saját problémájával. És mivel a szülei sosem keltek a
védelmére, fenntartották ezt az állapotot. A válásuk rengeteg problémából adódott, de egyikőjük
sem mert szembenézni vele. Így eldöntötték, hogy elválnak, és tudattalanul pedig „megegyeztek”,
hogy Andráson „verik el” a haragjukat és sikertelenségüket.
A szerepkonzerv tehát egy olyan elváráscsomag, amely ellen – ha nem vagyunk eléggé tudatosak –
képtelenek vagyunk védekezni, mivel nem is fedezzük fel, hogy áldozatai vagyunk egy tudattalan
összeesküvésnek.
Te hogy vagy az elvárásokkal és a szerepeiddel? Te is érezted már, hogy beleszorítottak egy szerepbe,
amelyet csak későn ismertél fel, és már késő volt?
Szakembereink szeretettel állnak a rendelkezésedre, hogy feldolgozhasd ezt a szerepbe
szorítottságot!

Ezekket olvasta már?