Azt gondoljuk, hogy sokan vannak, akik a tárgyaknak meghatározó szerepet tulajdonítanak az életükben. Erre persze, mondhatnád, hogy „persze, hiszen tárgyak veszik körül az életünket, és azok nélkül már létezni sem tudnánk”. Ez igaz, hiszen kényelmessé teszik az életünket, de a tárgyakhoz való kötődésnek van érzelmi oldala is.
Minden kisgyereknek vannak olyan tárgyai (társai?), amelyeket legszívesebben mindenhová magával vinne. Ilyen lehet ez egy párna, egy plüss, egy rongyika. Bizonyára minden szülő átélte azt a helyzetet, amikor imádott csemetéjének eltűnt egy számára kedves tárgya, és emiatt vigasztalhatatlanul zokogott. És ez nem véletlen. A szakirodalom az ilyen tárgyakat „átmeneti tárgyaknak” hívja, mert hidat képeznek a világ és a gyermek között. A szülő számára pedig kihívást jelent ezeket a – főleg plüss vagy párna – tárgyakat tisztán tartani.
A jó hír, hogy nem kell vele bajlódni. Ugyanis ezek a dolgok olyan szagokat tartalmaznak, amelyek biztonságot jelentenek a kisgyerek számára. Amikor „véletlenül” mégis átesnek a tisztításon, elveszítik átmeneti tárgy jellegüket. Ezzel pedig az a baj, hogy a gyermek, ha nem érzi benne azokat a szagokat, akkor megrendülhet a biztonságérzete. Emiatt nem szabad kimosni. Előfordulhat, hogy a párna már annyira koszos, hogy meg tudna állni, akkor sem szabad kimosni.
Miért is beszélünk mi most erről? Mert a felnőtteknek is vannak olyan dolgai, amelyekhez ragaszkodnak. Mindenhová magukkal viszik, akár a párnájuk mellé is odateszik. És itt most nemcsak az okostelefonról beszélünk. Pl. valamilyen kabbaláról, sálról stb., amelyre, ha rápillantunk, pont elég, hogy a biztonságérzetünk visszatérjen.
De itt van pl. az autó. Ha van valami, ami képes hosszú éveken át szolgálni a tulajdonosát, az az autó. „Ott van” az összes életeseményünknél: házasság, örömök, bánatok, gyermekáldás… A gépjárművet – akárcsak a háziállatot – családtagként kezeljük, és vannak, akik még beszélnek is hozzájuk. A nagyon műszaki emberek még azt is szokták mondani, hogy „vigyázz rá, lelke van!”.
Azt gondoljuk, ez így rendben van, hiszen az emberbe ősidőktől fogva kódolva van a magántulajdon birtoklása. Azok a tárgyak, amelyek közel állnak hozzánk, növelik a felelősségtudatunkat. Ugyanis, ha azt akarjuk, hogy sokáig szolgáljon bennünket, nem veszünk rögtön másikat helyette, ha elromlik – pláne, ha autóról van szó –, hanem megjavíttatjuk. Ezzel pedig csökkentjük a környezeti terhelést, és magunkat megkíméljük egy csomó kellemetlenségtől. Ez talán ódivatúnak tűnik a mai „ha elromlik, ne törődj vele, vegyél helyette másikat” gondolkodás mellett, de azt gondoljuk, hogy sokat elárulhat az emberi kapcsolatokhoz való hozzáállásunkról is.
gaszk
Arra szeretnénk felhívni a figyelmet tehát, hogy úgy ahogy egy autót, egy telefont vagy mosógépet meg lehet javítani, érdemes időt szakítani egy kapcsolat „megjavítására” is. Nem újszerű a gondolat, mégis nagyon fontos időről időre felhívni rá a figyelmet, különösen a mai időkben, amikor minden bizonytalanná vált egyik pillanatról a másikra. A kapcsolataink azok, amelyek sokáig, hosszan tartóan képesek megadni azt a biztonságot, amellyel át lehet vészelni a válságos időket.
Amennyiben úgy gondolod, hogy segítségre van szükséged a kapcsolataid rendbetételéhez, keresd a szakembereinket, hiszen mi azért vagyunk, hogy szolgálatodra legyünk.